FÜRJESI Csaba - Szférák

May 15, 2012

 A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér tisztelettel meghívja Önt 

 FÜRJESI Csaba  
Szférák c.

kiállításának megnyitójára 2012. május 18-án, pénteken,
15:00 órára
A kiállítást SZEPESSY Béla grafikusművész, a Nyíregyházi Főiskola Vizuális Kultúra Intézet igazgatója nyitja meg.

A kiállítás 2012. június 3-ig látogatható, hétfő és ünnepnapok kivételével,
naponta 11-19 óra között.
Az esemény része a II Székelyföldi Grafikai Biennále rendezvény sorozatnak.


Spațiul Expozițional de Artă Contemporană MAGMA vă invită la vernisajul expoziției 

 Csaba FÜRJESI , intitulat
Sfere

care va avea loc marți, 18 mai 2012, orele 15:00
Cuvânt de deschidere: Béla SZEPESSY, prof. al Vizuális Kultúra Intézet

Expoziția va fi deschisă până în 3 iunie, a.c. în fiecare zi între orele 11-19 cu excepția zilei de luni și în zilele de sărbătoare

Szervezők / Organizatori: Kovászna Megyei Művelödési Központ, Kulturális és Művészeti Központ Gyergyószárhegy, Magma Kortárs Közeg Egyesület, Székely Nemzeti Múzeum Partnerek / Parteneri: Kovászna Megye Tanácsa, Hargita Megye Tanácsa Média partnerek / Parteneri media: Háromszék, Székely Hírmondó, transindex.ro, sepsiszentgyorgy.info, kezdi.info, modernism.ro, FlashArt


Photo: VETRÓ-BODONI Barnabás

Fürjesi Csaba Szférák cimű kiállítása     2012-05-18, Sepsiszentgyörgy

" ; Hisz nékem nem kell semmi a világon , csak az éj és tündöklő csillaga , csak a szférák titkos harmóniája , tiéd a többi" ; .
( Madách: Az ember tragédiája )

Naponta halljuk, használjuk, leírjuk a szféra szót nem is gondolva az eredeti jelentésére, miszerint gömb, gömbhéjak egymást követő szerkezete, inkább olyan  kifejezésekben alkalmazzuk, mint üzleti szféra, civil szféra stb.. és ha most azt mondom, Fürjesi Csaba bejáratos a magasabb szférákba, akkor itt most ezt tessék szíves lenni eredeti szó szerint értelmezni, tehát képeit arra szánta, hogy a szférák között közvetítő médiumok legyenek. A művészetnek alapvetően mindig is ez volt a feladata, koroktól, társadalmaktól, vallásoktól függetlenül. A művészeteken belül a képzőművészet az üzenetet, a spiritualitást képi nyelven fogalmazza meg, ponttal, vonallal, folttal, színnel.

A pontnak matematikai értelemben nincs kiterjedése, az egyenes a pontok végtelensége, a művészetben ez kicsit másképp van. A vonal akkor indul el kalandos útjára amikor a rajzeszköz hozzáér a papírhoz, és ettől a ponttól kezdve lesz egyenes vagy hullámzó, 

kesze-kusza, nyugodt, vagy indulatos, száguldó vagy szaggatott, töredezett vagy lágyan simuló. A vonal a látványban nem létezik, elvonatkoztatás, absztrakció mégis a képzőművészet első remeklései a Magdaléni-kultúrában 20000 évvel ezelőtt Lascaux, Altamira, Pech Merle falain drámai és lendületes formában vonalként jelentkeztek.

Fürjesi Csaba itt kiállított képeinek fő alkotó eleme a vonal, azonban ezek a képi elemek nem önállóan, autonóm szereplőként jelennek meg, hanem párhuzamosan futva, együttesen kelnek életre, mint foltok és felületek. Az eltérő sűrűségű vonalhálók változó szögeket zárva be, tónusokat alkotnak, - kihasználva a szem tehetetlenségét – egymásra nyomtatva létrejön az a jelenség, amit interferenciának, vagy, ahogy a nyomdászok moire- nak nevezünk. A geometrikus rácsok (raszter) véletlenszerű találkozása érdekes, új mintázatot hoz létre, és ezáltal az egész felület élővé, lélegzővé válik. A minta alakulása pontosan nem kiszámítható, periodicitása is csak hozzávetőleges. Ezzel szemben a négyzetháló, nem más mint a „2x2 józansága” a kiszámítható, megszámolható, ismételhető és megsokszorozható. Ez a raszter az ami meghatározta a huszadik századot, ennek a testet öltött formája a falanszter, amit Madách ír le az Ember tragédiájában, és ez korunkban a beton blokház, amiben elsivárosodik az élet. 

Fürjesi a vonalháló új, struktúrateremtő alkalmazásával ebből a raszter létből emeli át hőseit a kiállítás címének megfelelően egy másik szférába. A rácsrendszer, az ásványszintű létezés metaforája. Ez a szint is elengedhetetlen az élet kibontakozásához, azonban, ha a létezés magasabb szintjét akarjuk ebbe a rendszerbe kényszeríteni, az maga a pusztulás, maga a halál. Ennek a folyamatnak, csodás szimbóluma meséinkben, legendáinkban a „kővé válás”.

Szinte a kiállítás majd minden darabja arról az átalakulásról, átváltozásról, metamorfózisról szól, hogy a szervetlen kristályrendszerből – raszterből – hogyan lehet átlépni egy szerves létezésen keresztül – interferenciák – egy spirituális létbe, amihez képest minden azt megelőző csak egy gonosz rosszindulatú varázslat /maya/ volt.

Belépve a  lenyűgöző hangulatú kiállító térbe a „Melancholia” képsorozat két meghatározó darabja fogad  minket, már címével is utalva arra, hogy a befogadáshoz gondolkodásformát is kell váltanunk és agyunkat átállítani egy fizikai létezésen túli – meta ta phisica – információ vételére. Megerősíti bennünk ezt a felismerést a vele szemben elhelyezkedő kép is, melynek címe Információ, talán a helye is sugallja, hiszen az információs táblák is mindig a bejárat mellett vannak elhelyezve, amely a kiállítás egészéről ad tájékoztatást, elmondva azt, hogy itt nem vonalak és foltok öncélú, vagy céltalan játékáról van szó, hanem nagyon is átgondolt forma alakításról, amely a létezés és elmúlás alapkérdéseit fogalmazza meg, természetesen nem nélkülözve a játékos könnyedséget.

Nem mehetünk el szó nélkül a technika mellett sem. A kiállítás többségét kitevő printek többszörösen egymásra nyomtatott formákból állnak össze, amelyeken a néhány tizedmilliméteres elmozdulások hozzák létre a sajátos moire-mintázatot. A nyomtatás néhol vászonra kerül, ami újabb dimenziókat nyit, ugyanis az eredetileg sokszorosításra szánt mű a  festéssel egyedivé válik és táblaképként működik. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a nyomtatott, vagy rajzolt felület elé felfeszített négyzetháló kerül /pl. Mikrokozmosz/.

Ezzel az újabb réteggel kilép a térbe, de becsempészi az értelmezésbe az idő dimenziót is, hiszen a kép előtt elhaladva, mozgás közben jön létre a folyton változó mintázat.

Az Exitus és a Cruciatus sorozatok, papírmetszetek, az-az roncsolt felszínű nyomatok amelyek izgalmas felületei inkább a monotípiákhoz állnak közelebb. Ezek a sajátos portré, vagy inkább arcrészletet bemutató, megidéző grafikai lapok, éppúgy mint az Exitus I-II nagyobb méretű linómetszetek, azt a pillanatot tárják elénk, amikor a lelket megformáló test az egyik állapotból egy másik vissza már nem fordítható létezési formába kerül, azzal a különbséggel, hogy míg az egyik önként vállalt átmenet, addig a másik áldozattal jár.

Az üzenet. Amikor egy képen két kéz találkozik, a szemlélőnek önkéntelenül is előképként az „Ádám teremtése” jelenik meg. Itt már túl ezen ponton a stafétával a hírnök tovább száguld, hogy átadhassa azt amiről nem tudható, hogy van-e még értelme, aktualitása, volt-e egyáltalán valaha.

A „Genaológia” ismétlődő alakjai arról vallanak, hogy az eredet bármilyen fontos és bizonyos mértékben meghatározó, akkor is csak formát, keretet ad a Földön megélt létünknek, a lényeget, az egyedi, az egyéniség jelenti amit képileg a folyton változó és nem ismétlődő mintázat fogalmaz meg.

Keletkezés és Kilépés
Létezésünk alapja a víz, szűkebb értelemben és térben magzatvíz. A kép által feltett kérdés nemcsak az, hogy van-e élet a születés után, hanem az is, hogy maga a létezés az élet után, a kilépés után kezdődik-e el.

Hommage „Sol” LeWitt
Az Solomon „Sol” LeWitt , amerikai alkotó, aki a minimalista művészet meghatározó alakja volt itt csupán tendenciaként idéződik meg, hiszen a felület érzékenysége sokkal többről mesél, a választott, kigondolt és kiérlelt technika kulcsát adja a szemlélő kezébe.

Túlélve a huszadik századot, belezuhanva korunk válságába, érezhető, hogy új világrend van kibontakozóban, ahol az eddigi gazdasági és kulturális centrumok és perifériák viszonya alapjaiban változik meg szemünk láttára. Az eddig égbe szálló aranyléggömbök a sorra pukkannak ki és aláhullva kerülnek nem felemelő helyükre.

Kialakulóban van egy új emberközpontú művészet, talán nevezhetnénk új humanizmusnak, amely etikai és szakrális normákat középpontba helyezve a szakmai hitelesség fundamentumán áll. Fürjesi Csaba művészete is ezt az értékrendet képviseli.

Zárszó
"Bolond az, aki nem az öröklétre rendezkedik be." (Hamvas Béla)

SZEPESSY Béla, grafikusművész


 

Happy Holidays! ** Boldog ünnepeket! ** Sărbători fericite! **

MANIANIMAE // SZIRA Henrietta & SZÍJ Kamilla

Idő és anyag // Timp şi materie

MO(NU)MENTS // Miklós ONUCSÁN

MADEinPARTIUM

ABC 80 // Cătălina NISTOR & Evelin MÁRTON

Mögötte és alatta // Dincolo și dedesubt

SOLIDARIUM // ERHARDT Miklós works 2005-2015

Valóság. Művészet. Játék. // Realitate. Artă. Joc.

MONOTREMU

NEVER ALONE /// B5 Studio, K'arte /// Tg.Mures, Marosvásárhely /// 03.09-04.10.2015

KaravanAct - utazó színházi fesztivál a MAGMÁBAN

Családban marad 4. / În familie 4. / Family Business 4.

SZABADSÁG // CONCEDIU

Csíki múzeumi táborozók a Magmában

Never Alone / Soha Egyedül / Niciodată singur

Múzeumok éjszakája / Noaptea muzeelor / Night of Museums

Workshop // Újraalkotott művek // Opere Recreate // Recreated Artworks

NEVER ALONE /// Muzeul Național de Artă Contemporană al României, București /// 04.06-01.11.2015

1+1=? – Kultúrpuzzle // Ujvárossy László

2 %

En détail // Műhelyfoglalkozás középiskolásoknak // Workshop pentru liceeni

Give me five!

Kerekasztal-beszélgetés // Masă rotundă // Round Table

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Rendhagyó filozófia óra // Oră de filosofie neconvențională // Unconventional Philosophy Class

Examples for Non-universal Chair // group exhibition

ÚJ MAGYAR MITOLÓGIA: a szakralizált őstörténet médiareprezentációi és rítusai // II. SZEMEISZTOSZ Konferencia

Képvadászat // Interaktív tárlatvezetés

'DREAMHUNTING' // Igor BUHAROV, Ivan BUHAROV & Vasile CROAT

A víz geometriája // PÉTER Ágnes