MASTER and DISCIPLE 2.

Apr 23, 2010

A  MAGMA  Kortárs Művészeti Kiállítótér tisztelettel meghívja Önt

 BARTUSZ György  és   Radoslava MACEJOVÁ 
felvidéki (Szlovákia) képzőművészek

 MESTER és TANÍTVÁNYA 
című kiállításának megnyitójára,

2010. április 23-án, pénteken, 18:30 órára

Megnyitó beszédet mond  ERÕSS István  képzőművész

A kiállítás május 23-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 11-19 óra között (Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.)
Szervezők: ETNA Alapítvány, Kovászna Megyei Művelődési Központ
Partnerek: MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna Megye Tanácsa

A kiállítás a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szent György Napok Szervező Iroda és a DOMO Retail RT  támogatásával jött létre. A rendezvény a "Képzőművészet Éve Háromszéken 2010" éves program része


Spaþiul Expoziþional de Artă Contemporană  MAGMA  
vă invită la vernisajul expoziþiei artiºtilor

 György BARTUSZ  ºi  Radoslava MACEJOVÁ  
din Slovacia, intitulat

 MAESTRUL ºi UCENICUL

care va avea loc vineri, 23 aprilie, 2010 la orele 18:30

cuvânt de deschidere  István ERÕSS , artist

Expoziþia va fi deschisă până în 23 mai, a.c. în fiecare zi cu excepþia zilei de luni, între orele 11-19. Sfântu Gheorghe, P-þa Libertăþii, nr. 2.
Sponsori principali: OKM (Ungaria), DOMO Retail SA



 

Myths, historical recollection
and ecological sense in the world of new mediums (1988/89-1999)
1

This process on the bound of 1988/89 led György Bartusz to the use of installation elements (e. g. individual exhibition in Trebisov in June 1988) and the environment genre (Kosice, 1989), which was multiplied also by the possibilities the regime change brought about. He completed the presentation of big-size paintings with the use of space elements, mostly he used natural objects resembling the past. The work Survival - environment resulted the most coherent solution, which reconstructed all the elements of the show room in Kosice in accordance with the context of the work introduced. To express human recollection, the heritage of natural nations, as well as to express the secrets of nature and human life he uses sand, wood and canvas, and combines it with the stroke-like painting style turned out during the previous years used to express the universe, planets and natural forces, elements. This installation deliberately uses anti-aesthetic elements and ignores the art for art's stake perfection and its immanent counterpoint was the figure of an anticlike man made of gypsum. This could have been understood as conquering and exploring, as the incarnate of past and present, who irrevocably separating from the period prior to history. According to Jana Bodnárová we are faced with a human symbol using a complex system of signs, as at the same time we can see him as the fighter and torch-bearer, as the man who sets himself on the pedestal of victory and worship, however also as the man who is impatiently waiting for the moment of passing from the present to the promising future.2 Bartusz uses the codes of human life, history and cultural heritage not only in this environment of his, but also in his further works. In this new historical situation they declare the social, historical and ecological message without the ambivalence present in his works form the 70s and 80s. More of his installations gather round the latter, which focus on environment protection and intellectual values, confronting the values and unscrupulousness of the consumer society. The work Eco-sandwich (1991) presented in Sovinec and Bardejov, the installation prepared for the Oscillation exhibition, the work Stigmas (1991) presented at an independent exhibition in the Slovak National Gallery (SNG) can rank among the domain of ecological thinking. The installations and objects using tar paper, wood and metal (The Stone Age is in us, 1990) symbolise the unscrupulous depredation of nature and its consequences in a sophisticated way. One of the biggest, and definitely monumental installations of this sphere of thoughts were the installations Noah's Ark (1991) from Sovinec and the Eco-sociology installation (1994) from Zilina. These works were almost in every case coupled with performance, e. g. the work Eco-sandwich (1991, Sovinec, SNG) or Eco-way (1992, Zilina), but indirectly also the performances Consumism (1991) produced for the FIT festival and Good Morning, Mr. Bartusz! See you at the Dump (1994). In the 60s and 70s the roots and affection only appeared in Bartusz's art with transmission, then in the 80s he discovers Hungary, which is close to his cultural circle, a decade later beside the above mentioned emphatic topics he gives more and more space to his private history, especially from the World War II years. In 1990, in the year of regime change he is a tutor at the Art College in Bratislava and participates in the group performance called Hunting the Devil VESVU from VSVU (Art College) and he processed his own memories of the war in the following works: Marschieren Marsch (1992,Klatovyban - 1995), presented at his own exhibition in Zilina in 1992, Injured Bridge introduced at the international symposium BRIDGing in 1997 (initiated by Bartusz) and On the Road showed in Samorin in the At Home Gallery, which was (in co-operation with Ilona Németh) an installation connected with performance. He dealt with the topic of holocaust within the frames of performance, res. performance and installation, in the following works: Untitled (1994) placed in Palmovka synagogue in Prague or Looking for the face of my classmate Sara Rosenblum in my memory (1995) using even a video. At the end of the decade Bartusz, taking part in the art education of the young generation, also entered the criticism of the media and contemporary visual dictate into his topic register, first through his TV installation Electronic angel (1998) and then in a more transmissive way, even by using art history quotations (e. g. Bright Malevitsh, 1999), however approaching the millennium his installations are getting ruled by contemplation and a quieter way of expression.

Interiors, contemplation
and individual thinking (since 2000)

The recent years of his career are characterised by philosophical thoughts, general moral values and the most intimate contemplativeness. The work Quasi spaces (2000) is a determinative element of this era, which is an installation made of metal bars created from minimalist space structure. It expresses the relation between mental and physical space, the interdependence of the individual and community, associating it with Pierre Tielhard de Chardin's thoughts. After the premiere in Bratislava, the quasi spaces in Miskolc and Rzesow started to criticise the hedonism of consumer society. However a few months later in the LIMES Gallery in Komarno and in the Palmenhaus (2001) near Munich the presence of the media's rousing world, its misleading and manipulating influence became the object of criticism, and the metal quasi-spaces were associated with the motive of middle age labyrinth encouraging independent thinking. This distance with gradually rising emphasis is typical for Bartusz's late work. The artist who participated in the Album 1976 project, in the biennial festival of independents in Venice, now proving his intellectual independence he introduced his second Notarisation project called NO WAR, in which together with others he protested against pointless war(s), hiding real reasons. This attitude is tightly connected with his sound installation Lability introduced in 2003, which again draws on the confrontation of the use of material, on one side there is the nice, aesthetic, fabulous world, on the other side there is the rough reality, the consequence of others' richness. This is the way how he reacts to the new civilisation conflict of our age.

György Bartusz is one of the most important characters in the (Czecho)slovak art, he has been present on the floor of art for four decades, and decade by decade he always belongs to the artists who are open to the age and changes in art. In his person beside the knowledge of world art, a deep knowledge of the art of three nations - Hungarian, Slovak and Czech - mixes in a world art and world approach, without any intention of exclusion. This continuous renewal is a determinative element of both his art and his positive role in art education.

In: Hushegyi Gábor: Bartusz György – Korok, korszakok, műfajok mezsgyéjének kétpólusú művészete / György Bartusz: Bipolar art on the bound of the ages, eras and genres. Pozsony, Kalligram Alapítvány, 2004, 38-40.
Bodnárová, Jana: Umenie zalo¾ené na potrebe mýtu. In: Juraj Bartusz – Retrospektíva. Katalóg. Štátna galéria, Banská Bystrica, 1992, 29. 

 


 

Mítoszok, történelmi emlékezet és ökológiai tudat
az új médiumok világában (1988/89-1999)
1

 

Az alkotói folyamat 1988/89 mezsgyéjén az installációs elemek alkalmazásáig (pl. a tőketerebesi egyéni kiállítás 1988 júliusában) és az environment műfajáig (Kassa, 1989) vezette el Bartusz Györgyöt. A nagy méretű festmények prezentálását térbeli elemek alkalmazásával, leggyakrabban a múltat idéző természeti tárgyakkal egészítette ki. A legkoherensebb megoldást az 1989-ben bemutatott Túlélés - environment eredményezte, amely a kassai városi kiállító terem minden elemét a bemutatott mű kontextusának megfelelően szerkesztett át. Az emberi emlékezetnek, a természeti népek örökségének, valamint a természet és az emberi élet rejtelmeinek kifejezésére homokot, fát és vásznat használt fel, amihez - a világegyetem, a bolygók, a természeti erők és az őselemek megjelenítésére - az előző években kimunkált ütéses festésmódot társította. A tudatosan anti-esztétikus elemeket alkalmazó, az öncélú tökélyt mellőző installáció immanens ellenpontját egy férfi gipszből kivitelezett antikizáló figurája alkotta, amelyet egyszerre lehetett a hódító és felfedező, a múlt és a jelen megtestesítőjeként értelmezni, aki végérvényesen elszakad a történelem előtti periódustól. Jana Bodnárová szerint egy összetett jelrendszert működtető emberi szimbólummal állunk szemben, hiszen egyszerre tekinthetünk rá úgy, mint harcosra és fáklyavivőre, az önmagát önkényesen piedesztálra állító emberre, és úgy is, mint arra az emberre, aki türelmetlenül várja az ígéretes jövőbe való belépés pillanatát.2'' Bartusz nem csupán ebben az environmentjében működteti az emberi lét, a történelem, a kulturális örökség kódjait, hanem további alkotásaiban is. Ezek az új történelmi helyzetben immár a 70-es és 80-as évek alkotásaiban fellelhető ambivalencia nélkül közlik a társadalmi, történelmi és ökológiai üzeneteket. Több installációjában és akciójában a fogyasztói társadalom értékrendjével és gátlástalanságával szemben a környezet és a szellemi értékek védelmét hangsúlyozta. A Sovinecben és Bártfán bemutatott Öko-szendvics (1991), az Oszcilláció c. kiállításra készített installáció, a SZNG-beli önálló kiállításon is bemutatott Stigmák (1991) immár az ökológiai gondolkodásmód hatását mutatja. A kátránypapírt, követ, fát és fémet alkalmazó installációk, objektek (A kőkor bennünk lakozik, 1990) a természet gátlástalan kifosztására és ennek következményeire hívták fel a figyelmet, a szofisztikált közlésmódot is felvállalva. E gondolatkör egyik legnagyobb, egyértelműen monumentális méretű installációja a sovineci Noé bárkája (1991), valamint a zsolnai Öko-szociológiai installáció (1994) volt. E művekhez csaknem minden egyes esetben performansz is társult, így pl. az Öko-szendvics (1991, Sovinec, SZNG), vagy az Öko-út (1992, Zsolna), de közvetve ide sorolható a FIT fesztiválon produkált Konzumizmus (1991) és az 1994-es Jó napot, Bartusz úr! Találkozunk a szemétdombon c. performansz is. Míg Bartusz művészetében a 60-as és 70-es években a társadalmi gyökerek, kötődések csak áttételekkel jelentek meg, a 80-as években a kultúrköréhez közeli Magyarországot fedezte fel magának, egy évtizeddel később pedig, a már említett hangsúlyos témák mellett, egyre több teret adott a magántörténelemnek, különös tekintettel a második világháború éveire. A rendszerváltozás évében, 1990-ben - már a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola tanáraként - aktív résztvevője a VESVU rossz szellemének kiűzetése a VŠVU-ról c. csoportos performansznak, az egyéni háborús emlékeket 1992-es zsolnai kiállításán a Marschieren Marsch (1992. Klatovyban: 1995), 1997-ben az átHIDalás nemzetközi szimpóziumon (amelyet Bartusz kezdeményezett) a Megsebzett híd és Somorján az At Home Galleryben az Úton című (Németh Ilonával közösen kivitelezett), performansszal egybekötött installációiban dolgozta fel. Ugyancsak performansz, illetve performansz és installáció keretében tematizálta a holocaustot, így pl. a prágai palmovkai zsinagógában (Cím nélkül, 1994) vagy a videót is eszköztárába emelő Emlékezetemben keresem osztálytársam, Sára Rosenblum arcát (1995) c. művében.

A fiatal művészgeneráció oktatásában résztvevő Bartusz az évtized vége felé a média és a kortárs vizuális diktátum kritikáját is témaregiszterébe sorolta - elsőként az Elektronikus angyal (1998) című tévéinstallációjával, majd egyre áttételesebb formában, akár műtörténeti idézetek alkalmazása révén is (pl. Vakító Malevics, 1999), ám az ezredfordulóhoz közeledve kontempláció, csendesebb közlésmód kezdi uralni installációit.

Belső terek, kontempláció, 
autonóm gondolkodás (2000-től)

Pályájának legutóbbi éveire a filozófiai gondolatok, az egyetemes erkölcsi értékrend inspiráló ereje és a lehető legbensőségesebb kontemplativitás jellemző. Meghatározó eleme a Kvázi-terek (2000), azaz a fémrudakból kivitelezett, minimalista térszerkezetből teremtett installáció, amely Pierre Tielhard de Chardin gondolataival társítva a mentális és a fizikális tér kapcsolatát, az egyén és a közösség egymásrautaltságát fejezi ki. A pozsonyi premiert követően Miskolcon és Rzeszowban e kvázi-terek már a fogyasztói társadalom korlátlan hedonizmusát is bírálat tárgyává tették. Ám néhány hónappal később a Komáromi LIMES Galériában és a München melletti Palmenhausban (2001) a média virtuális világának harsány jelenléte, dezorientáló és manipuláló hatása vált a kritika tárgyává, és a fém kvázi-terekhez az autonóm gondolkodásra buzdító középkori labirintus motívuma társult. E fokozatosan hangsúlyossá váló distancia jellemzi Bartusz legutóbbi munkáit. A művész, aki résztvevője volt az Album 1976 projektnek a velencei biennálé függetlenek bemutatóján, most ismét szellemi autonómiájáról tanúbizonyságot téve tette közzé második Közjegyzői hitelesítés c. projektjét, a NO WAR-t, amelyben többedmagával tiltakozott az értelmetlen és valódi indokokat elhallgató háborúik) ellen. E magatartáshoz szorosan kötődik 2003 végén bemutatott Labilitás c. hanginstallációja, amely ismét az anyaghasználat konfrontációjából merít, egyik oldalon a tetszetős, esztétizáló, mesés világ, a másikon pedig a mások gazdagságának következményeként formálódott durva valóság. Így reagál korunk új civilizációs konfliktusára.

Bartusz György a (cseh)szlovákiai művészet egyik legjelentősebb személyisége. Immár négy évtizede van jelen ezen a művészeti porondon, s minden korszakában azon hazai alkotók közé tartozott, akik fogékonyak a korra és a művészeti változásokra. Életművében három nemzet művészetének - a magyarnak, a szlováknak és a csehnek - mély ismerete ötvöződik egységes (és egyetemes) művészet- és világszemléletté, amelynek legbensőbb lényege a nyitottság. Ez a nyitottság - és ami ebből következik: a megújulás folytonosan felfrissülő képessége - egyben művészetének és a művészképzésben betöltött pozitív szerepének is meghatározó eleme.

In: Hushegyi Gábor: Bartusz György – Korok, korszakok, műfajok mezsgyéjének kétpólusú művészete / György Bartusz: Bipolar art on the bound of the ages, eras and genres. Pozsony, Kalligram Alapítvány, 2004, 38-40.
Bodnárová, Jana: Umenie zalo¾ené na potrebe mýtu. In: Juraj Bartusz – Retrospektíva. Katalóg. Štátna galéria, Banská Bystrica, 1992, 29. 


Mituri, memorie istorică ºi conºtiinþă ecologică
în lumea mediilor noi (1988/89 – 1999)1

Procesul de creaþie l-a condus pe Bartusz György în perioada anilor 1988/99 la folosirea elementelor de instalaþie (de ex. expoziþia personală de la Trebisov în iulie 1988) ºi la genul „environment” (Kosice, 1989). La prezentarea picturilor de mari dimensiuni a adăugat elemente de spaþiu, cel mai des obiecte naturale amintind de trecut. Rezolvarea cea mai coerentă a rezultat în Túlélés (Supravieþuire) – environment, prezentată în 1989, care a reformulat toate elementele sălii de expoziþie orăºeneºti din Kosice în sensul contextului lucrării. Pentru exprimarea mamoriei umane, a moºtenirii popoarelor primitive ºi a misterelor vieþii omului a folosit nisip, lemn ºi pânză, la care a adăugat – pentru a reprezenta universul, planetele, forþele ºi elementele naturii – stilul de pictură cu lovituri, pe care l-a perfecþionat în anii anteriori. Instalaþia,  care a folosit în mod conºtient elemente antiestetice ºi care evita perfecþiunea, ca un scop în sine, a avut ca un contrapunct imanent statuia de ipsos antichizantă a unui bărbat, care putea fi interpretat în acelaºi timp ca întruchiparea cuceritorului ºi a exploratorului, a trecutului ºi a prezentului, fiind cel care se desprinde definitiv de timpul preistoric. Jana Bodnárová consideră că, avem de a face cu un simbol uman, care pune în funcþiune un sistem semiotic complex, deoarece îl putem privi atât ca luptător ºi purtător de stindard, omul care îºi urcă în mod arbitrar propria persoană pe piedestal, cât ºi ca omul care aºteaptă cu nerăbdare momentul păºirii spre viitorul promiþător.2  Aceast environment nu este singura lucrare, în care Bartusz pune în funcþiune codurile existenþei umane, a istoriei, a moºtenirii culturale, el realizează aceasta ºi în alte lucrări. Acestea, într-o nouă situaþie istorică,  transmit mesajele sociale, istorice ºi ecologice fără ambivalenþa, care caracteriza lucrările din anii 70 ºi 80. El accentuează în mai multe instalaþii ºi acþiuni apărarea valorilor spirituale ºi ecologice în faþa sistemului de valori ºi a lipsei de scrupule a societăþii de consum. Öko-szendvics (Sandviº eco, 1991), prezentată la Sovinec ºi Bardejov, instalaþia realizată pentru expoziþia intitulată Oszcilláció (Oscilaþie), precum ºi Stigmák (Stigme, 1991), prezentată în cadrul expoziþiei personale la Galeria Naþională de Artă a Slovaciei,  sunt influenþate deja de gândirea ecologică. Instalaþiile, obiectele, la care s-a utilizat hârtie gudrunată, piatră, lemn ºi metal (A kőkor bennünk lakozik, Epoca pietrei locuieºte în noi, 1990), atrag atenþia asupra prădării fără scrupule a naturii, a consecinþelor acesteia, într-un mod de exprimare sofisticat. Cea mai amplă reprezentare a acestei teme este Noé bárkája (Arca lui Noe, 1991) din Sovinec, lucrare cu dimensiuni monumentale, precum ºi Öko-szociológiai installáció (Instalaþie eco-sociologică, 1994) din Zilina. La aceste lucrări s-a alăturat aproape în fiecare caz si un performance, de exemplu Öko-szendvics (Sandviº eco, 1991, Sovinec, Galeria Naþională de Artă a Slovaciei), sau Öko-út (Drum eco, 1992, Zilina), dar indirect se numără aici ºi Konzumizmus (Consumism, 1991) prezentat la festivalul FIT ºi performance-ul din 1994  Jó napot, Bartusz úr! Találkozunk a szemétdombon (Bună ziua dl. Bartusz! Ne întâlnim la groapa de gunoi).  

în perioada anilor 60 ºi 70 în arta lui Bartusz rădăcinile ºi legăturile sociale au apărut doar indirect, în anii 80 a descoperit pentru sine Ungaria, care era apropiată de mediul său cultural, iar un deceniu mai tîrziu, pe lângă temele principale amintite, a acordat tot mai multă importanþă istoriei personale, cu accent deosebit pe anii celui de-al doilea război mondial. în anii schimbării de regim, în 1990 – fiind deja profesor la Universitatea de Artă din Bratislava – a fost participant activ la performance-ul colectiv intitulat A VESVU rossz szellemének kiűzetése a VŠVU-ról (Exorcizarea spiritului malefic al VESVU-lui din VŠVU); amintirile de război personale le tratează în instalaþiile Marschieren Marsch (1992, 1995 Klatovy) în cadrul expoziþiei sale personale de la Zilina în 1992, Megsebzett híd (Pod rănit) în cadrul simpozionului internaþional átHIDalás din 1997 iniþiat de Bartusz, ºi respectiv Úton (Pe drum), realizată împreună cu Németh Ilona, instalaþie combinată cu performance la At Home Gallery din Samorin. De asemenea a tematizat holocaustul în cadrul unui performance, respectiv al unui performance ºi instalaþie, de exemplu în sinagoga Palmovka din Praga (Cím nélkül Fără titlu, 1994), sau în lucrarea intitulată Emlékezetemben keresem osztálytársam, Sára Rosenblum arcát (Caut în amintirile mele faþa colegei mele de clasă, Sára Rosenblum 1995), printre mijloacele căreia se numără ºi videoul.

Luând parte la formarea tinerei generaþii de artiºti, spre sfârºitul deceniului Bartusz a inclus în registrul lui de teme ºi critica mediilor ºi a dictatului vizual contemporan – prima dată cu instalaþia-tv intitulată Elektronikus angyal (înger electronic, 1998), iar apoi din ce în ce mai mult într-o formă indirectă, chiar ºi prin utilizarea citatelor din istoria artei (de ex. Vakító Malevics, Orbitorul Malevics, 1999), iar apropiindu-se spre noul mileniu în instalaþiile sale începe să predomine contemplaþia, un mod de expresie mai liniºtit.    

Spaþii interioare, contemplaþie, gândire autonomă (din 2000)

Anii recenþi ai carierei sale se caracterizează prin puterea inspiratoare a sistemului universal de valori etice, precum ºi contemplativitatea cea mai intimă posibilă. Un element determinant este Kvázi-terek (Cvasi-spaþii, 2000), adică instalaþia alcătuită din bare de metal, creată dintr-o structură de spaþiu minimalistă, asociind relaþia dintre spaþiul mental ºi cel fizic cu ideea lui Pierre Teilhard de Chardin, exprimând interdependenþa dintre individ ºi comunitate. După premiera din Bratislava, la Miskolc ºi la Rzeszow aceste cvazi-spaþii se constituie în critica hedonismului fără măsură a societăþii de consum. Dar după câteva luni, la Galeria LIMES din Komarno ºi la Palmenhaus lângă München (2001) obiectul criticii a devenit prezenþa þipătoare a lumii virtuale din media, efectul de dezorientare ºi manipulare al acesteia, iar cvazi-spaþiilor din metal li-sa alăturat motivul medieval al labirintului, care stimulează gândirea autonomă. Această distanþă din ce în ce mai accentuată caracterizează lucrările cele mai recente ale lui Bartusz. Artistul, care a perticipat la projectul Album 1976 la bienala autonomilor de la Veneþia, a dat acum din nou dovada găndirii sale autonome publicând al doilea său proiect Közjegyzői hitelesítés (Legalizare notarială) intitulat NO WAR, în care împreună cu alþii protestează împotriva războaielor fără sens, al căror adevărate motive sunt trecute sub tăcere. De această poziþionare se leagă ºi instalaþia acustică Labilitás (Labilitate), prezentată la sfârºitul lui 2003, care se bazează iarăºi pe confruntarea materialelor utilizate, pe de o parte lumea estetizată, de poveste, care îþi ia ochii, iar pe de altă parte realitatea cruntă rezultată din bogăþia celorlalþi. Aceasta este reacþia sa la noile conflicte de civilizaþie ale timpului nostru. 

Bartusz György este una din personalităþile cele mai importante ale artei din (Ceho)slovacia. Este prezent pe acaestă scenă artistică de patru decenii, fiind unul dintre acei creatori, care au fost în tote perioadele carierei lor receptivi la epocă ºi la evoluþiile din artă. Cunoaºte profund arta a trei naþiuni – maghiară, slovacă ºi cehă – , iar această cunoaºtere se sintetizează în opera sa într-o viziune asupra artei ºi a lumii  unitară (ºi universală), al cărei principiu de bază este deschiderea. Această deschidere – ºi cea ce decurge din ea: capacitatea continuă de reînnoire – este elementul determinant al rolului său benefic în artă ºi în formarea artiºtilor.

In: Hushegyi Gábor: Bartusz György – Korok, korszakok, műfajok mezsgyéjének kétpólusú művészete / György Bartusz: Bipolar art on the bound of the ages, eras and genres. Pozsony, Kalligram Alapítvány, 2004, 38-40.
Bodnárová, Jana: Umenie zalo¾ené na potrebe mýtu. In: Juraj Bartusz – Retrospektíva. Katalóg. Štátna galéria, Banská Bystrica, 1992, 29. 

 Traducere: Pieldner Martin



 

Happy Holidays! ** Boldog ünnepeket! ** Sărbători fericite! **

MANIANIMAE // SZIRA Henrietta & SZÍJ Kamilla

Idő és anyag // Timp şi materie

MO(NU)MENTS // Miklós ONUCSÁN

MADEinPARTIUM

ABC 80 // Cătălina NISTOR & Evelin MÁRTON

Mögötte és alatta // Dincolo și dedesubt

SOLIDARIUM // ERHARDT Miklós works 2005-2015

Valóság. Művészet. Játék. // Realitate. Artă. Joc.

MONOTREMU

NEVER ALONE /// B5 Studio, K'arte /// Tg.Mures, Marosvásárhely /// 03.09-04.10.2015

KaravanAct - utazó színházi fesztivál a MAGMÁBAN

Családban marad 4. / În familie 4. / Family Business 4.

SZABADSÁG // CONCEDIU

Csíki múzeumi táborozók a Magmában

Never Alone / Soha Egyedül / Niciodată singur

Múzeumok éjszakája / Noaptea muzeelor / Night of Museums

Workshop // Újraalkotott művek // Opere Recreate // Recreated Artworks

NEVER ALONE /// Muzeul Național de Artă Contemporană al României, București /// 04.06-01.11.2015

1+1=? – Kultúrpuzzle // Ujvárossy László

2 %

En détail // Műhelyfoglalkozás középiskolásoknak // Workshop pentru liceeni

Give me five!

Kerekasztal-beszélgetés // Masă rotundă // Round Table

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Rendhagyó filozófia óra // Oră de filosofie neconvențională // Unconventional Philosophy Class

Examples for Non-universal Chair // group exhibition

ÚJ MAGYAR MITOLÓGIA: a szakralizált őstörténet médiareprezentációi és rítusai // II. SZEMEISZTOSZ Konferencia

Képvadászat // Interaktív tárlatvezetés

'DREAMHUNTING' // Igor BUHAROV, Ivan BUHAROV & Vasile CROAT

A víz geometriája // PÉTER Ágnes