- Szerző: Onucsán Miklós
- |
- Kurátor: Mădălina Brașoveanu
- |
- Technikai személyzet: Flaviu Cacoveanu, Lucian Indrei, Kocsis István
A műalkotás, amely köré a jelen kiállítás szerveződött, Onucsán Miklós legrégebbi fennmaradt alkotása, az Olajórák (1977).
Az Olajórák kiindulópontjaként a művész olajat cseppentett egy papírívre, majd pontosan körülrajzolta a kialakult folt körvonalait, amint lassan folytatódott az olajjal átitatott terület terjedése, időnként bejelölte az új körvonalakat, jegyzeteket fűzött hozzá – személyes megjegyzéseket vagy a leggyakrabban a pontos időt. A folyamat az eredeti cseppentés után hosszú idővel fejeződött be, akkor, amikor úgy tűnt, hogy megállt az olaj terjeszkedése, hogy kimerültek a tartalékai, ezt a pillanatot jelzi minden folt utolsó megrajzolt körvonala. Több hasonló folyamat zajlott le, eredményük megannyi „óra”, amelyek heterogén idők konglomerátumát tárják elénk: idők, amelyek részben feloldódnak egymásban, annyira, hogy lenyomatuk felismerhető maradjon. Az első az Olajórák által jelzett idők közül, az „objektív idő”: az a meghatározatlan dimenzió, amely szerint a jelenségek visszafordíthatatlan egymásutánisága rendeződik. Az objektív idő ebben az alkotásban az olaj és a papír anyagának fizikai találkozásában és lassú összeolvadásukban jelenik meg. Egy olyan idő, amelyet csak akkor érzékelünk, amikor már elmúlt. A második idő, amelyet az Órák jeleznek, a szubjektív idő: az az idő, amelyet a művész megfigyelési pillanatai és a terjeszkedő olajfolt körvonalainak a megrajzolása jelölnek ki. Ez a szűrő-idő, a személyes mérték, amin a valóság érzékelése és felépítése áthalad. Az Olajórák harmadik ideje a konvencionális idő: a mérési rendszer, amely meghatározza a „pontos időt”, és amelynek az a rendeltetése, hogy szabályozza az objektív és a szubjektív időt, lehetővé téve a civilizációt és ennek termékeit. A számok ideje, az időtartam legkisebb alkotóelemeire való absztrakt, precíz feldarabolásának az ideje, függőben az objektív idő meghatározatlansága, a szubjektív idő bizonytalansága, mindkettő fogalmi megragadásának a kényszere és az összehangolásukra tett utópikus kísérletek közt. Az olajfolt terjedelme tovább növekedett (néhány évtized folyamán) azt a pillanatot követően is, amikor a művész döntése rögzítette, hogy az expanzió felélte tartalékait, mert az Órák minden egyes darabján a jelenlegi foltok túllépik az utolsó megrajzolt körvonalat. Itt van az Olajórák negyedik ideje: a történelmi idő. Ez az Angelus Novus ideje, aki arcával fordul a múlt felé – objektív, személyes, konvencionális múlt –, a hosszas folyamat felé, amelynek képei a saját hibahatárát tárják fel. Amit az Olajóráknak sikerül összefoglalniuk, az az elraktározott idő, az archívum ikonográfiája, a banális pillanaté, amely egy sor jellegzetes, többé vagy kevésbé nyilvánvaló mintát követve, értelemmel telítődik és a saját megtett utunk felidézését és újragondolását hivatott szolgálni – a kritikus monumentalizálás egy formája.
A MO(NU)MENTUM kiállítás mindenik darabja egy vagy több, az Olajórákban szintetizált fogalmi viszonyítási ponttal operál, mert a véletlen, az időbeliség, az emlékezet, a mérés vagy a történetiség játszik bennük szerepet, különféle vizuális és folyamati beállításokban és különféle referenciális keretekben, ugyanakkor meghagyván láthatónak a feldolgozási mechanizmusokat és az eljárási módoknak a megkérdőjelezését is.
Mădălina Brașoveanu
Külön köszönet: Ambrus Zsolt, Barta Mónika, Bács Attila, Izsák Előd, Lungu Arnold, Musát Arnold, Mihai Pop, Sütő Fanni, Zavicsa József
- Szervező(k): MAGMA Kortárs Közeg Egyesület, Székely Nemzeti Múzeum
- |
- Partner(ek): Kovászna Megye Tanácsa, Plan B Galléria
- |
- Támogató(k): Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsa, Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Főváros, Bethlen Gábor Alap
- |
- Média Partner(ek): Háromszék, Székely Hírmondó, Sepsiszentgyörgy Info, transindex, Revista Arta, modernism.ro