NOT for SALE

Apr 28, 2008

The action called NOT FOR SALE followed this initiative. As part of the Saint George Days' programs, contemporary artists exhibited eighteen different kinds of postcards in the Pantheon Hall of Gyárfás Jenő Gallery.  The postcards with their standard size were not homogeneous thematically, unity was rather evoked by the title: NOT FOR SALE, i.e. for free. And if it was for free, one could take one without hesitation or pondering, urged by a vague feeling of liking or simply the addiction to collecting. When wondering whether the postcard taken was similar to the others displayed, one could get the answer instantly: not in the least. The postcards could be regarded as being parts of a small-sized catalogue, through which the artists send their representative message. These postcards were printed out in more than 12,000 copies and scattered amongst people wandering in the streets during the fair. The visual messages thus reached to those who otherwise may not encounter contemporary art.

Besides public action, the organizers placed one piece of each postcard under a glass, thus ”forcing” the audience to bend down in front of former masters' works. Contrasting the ”great” pantheon with a ”smaller” one, the canonized venue has been reintroduced into the contemporary scene.

A NOT FOR SALE akció ennek a kitárulkozó kezdeményezésnek volt a folytatása. A Szent György Napok egyik eseményeként a Gyárfás Jenő Képtár Panteon termében tizennyolc különböző képeslappal léptek színre a kortárs képzőművészek. A standard képeslapméretbe sűrített munkák nem témájukban, hanem működésükben garantálták a kiállítás egységét. NOT FOR SALE, nem eladó, vagyis ingyenes – gyűjtötte egybe az üzenőlapokat a kiállítás címe is. És ha ingyenes, akkor különösebb gondolkodás, mérlegelés után nyúl utána a kéz, olyan sarkallatra esetleg, mint a tetszés vagy a gyűjtési mánia. A szokásos „elviszem-jólehetmégvalamire” attitűd mellett ott a kíváncsiskodás, hogy a másik képeslapja hasonlít-e az enyémhez. Kiderült: nem, egyáltalán nem. Kis, szórható katalógustöredéket állíthatott össze magának az, akinek az összes képeslapot sikerült megszereznie – magukat és munkájukat reprezentáló üzenetet küldtek szét a művészek. A több, mint tizenkétezer példányban kinyomott képes üzeneteket aztán a Szent György napi forgatagban osztogatták szét, hogy azok is „képben” legyenek, akikhez másképp nem érne el a kortárs híradás.

Üzentek:
CSIKI Csaba, ESTEFÁN Arnold, ÉLTES Barna, KAKUKKFU Yosuke, KALI Szabolcs, KISPÁL Attila, KISPÁL Ágnes Evelin, KOLUMBÁN Hanna, KOZMA Levente, MARTINI Yvette, PÉTER Alpár, SZABÓ Kriszta, SZABÓ Lala, SZABÓ Lehel, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv, VETRÓ Barnabás, WANEK Ferenc

Az akció szervezői az osztogatás mellett az üvegek alá is rögzítettek egy-egy példányt a lapokból, mert aki a Panteon terembe lépett, annak  meg kellett hajolnia a falakról „lenéző” mesterek munkái előtt. A nagy Panteon alatt észre kellett venni, le kellett hajolni a (méretében) kisebb panteonhoz. A kanonizáltságában elfelejtett tér újrafelfedezése, újraélesztése, véráramba kapcsolása történt tehát 2008. április 28-án, mellyel egyidőben mozgásba lendült egy újabb, kortárs tömb is.

Ez a kétszeres akcióba lendülés felvetett egy magától értetődő hiányt: nincs kortárs kiállítótér Sepsiszentgyörgyön. 2007. szeptember 14-e, azaz a Maybe 2. kortárs képzőművészeti szimpózium óta egyre sürgetőbbé vált a kérdés, hogy milyen formában szerveződhetne meg a háromszéki és onnan kisugárzó kortárs képzőművészeti jelenlét.
A Kispál Attila és Vetró Barnabás által elképzelt - megfogalmazott Magma projekt az év elején még csak felvetés volt „egy független kiállítótér és műhely létrehozására, ahol kísérletező szellemű, progresszív alkotások bemutatása, valamint műhelymunka, előadások, kreatív és szakterületeken átívelő kezdeményezések kapnának helyet.” Mostanra a Képtárral szomszédos Bazár-sor sarkán lévő termek már csak felújításra, nyitásra várnak és arra, hogy helyet kapjon ott egy már meglévő, egyre gyarapodó gyűjtemény. Így végre tere lesz a fiatal alkotók bemutatkozásának és az olyasfajta oldott és határoldó találkozásoknak, mint amilyenre a Művészet Születésnapján volt példa.

Bartha Zonga