3 példa, nem univerzális székre

Jul 27, 2009

a MAGMA tisztelettel meghívja Önt:

kispál ágnes evelin
3 példa, nem univerzális székre

c. kiállítás megnyitójára, 2009 július 29. szerda, 20 óra,
Lábas Ház Nagyterem, Sepsiszentgyörgy

megnyitja Csiki Csaba médiaművész

a kiállítás 2009. augusztus 6-ig látogatható, hétköznap 10-15 óra között (ettől eltérő időpont egyeztetéséért hívja a 077 1749 120-as telefonszámot).
 

Szervező: MAGMA

Főtámogató: Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsa

Támogató: Etna Alapítvány

3 példa, nem univerzális székre

Kispál Ágnes Evelin kiállítása Sepsiszentgyörgyön

     Egy újabb kiállítótérrel gazdagodott Sepsiszentgyörgy az elmúlt évben, pontosabban az egykori, 1821-ben, klasszicizáló stilusban épűlt Székely Határezredi Parancsnoki Székházának, ismertebb nevén a Lábasháznak a nagytermében rendeznek tárlatokat. Képzőművészeti vonatkozásban elsősorban az épületben székhellyel rendelkező ETNA alapítvány és a Magma-csoport foglalkozik. E két művészeti szervezet által jött létre Kispál Ágnes Evelin (Kézdivásárhely, 1980- ) médiaművész, az utóbbi csoporttosulás tagjának első önálló tarlata.

      E kiállítás, utalva a helyi székely megye történelmi nevére, három széket mutat be, nem az egyetemesen elfogadott, hétköznapi kényelmet, üdülést szolgáló módon, hanem rendhagyó, rendbontó, gondolatiságot ébresztve, kimozdítva az észrevétlenűl megszokottság állapotából. Elengedhetetlen- főleg napjainkban – az ember életétől a szék, akár igényes ösztönökkel, akár a megszokás erejével „fogyasztjuk” e tárgyat. A székek körül életek, események, drámai momentumok vagy éppen pezsgő boldog percek sorozata zajlik, beszélgetések, konverszációk ártatlan, csendes tanúja. Magának az ülő alkalmatosságnak is története van, mint az őt használó személyeknek, de ezek a történetek elvesznek az időben, érdektelenségbe merűlnek legtöbbször. Ezt a közhelyi helyzetet próbálja kimozdítani Kispál Ágnes Evelin székes kisérletével, egy gondosan elrendezett térben. Mindezt a kiállítás részeként kiírt „Nincs univerzális szék. A szék gondolata csak a példákban létezik”- arisztotelészi gondolattal erősíti meg.    

      A zárt, de mégis szabad térben három példával mutatja be az alkotó a székek lényeg fölé emelkedő, speciális helyzetét. Az első példa a szék méretarányának felborításával reagál, a létrehozó magasságát figyelembe véve. Evelin szerint itt „a székre ülve átérezhetjük azt, hogy egy átlagosnál alacsonyabb vagy magasabb ember miként éli meg a széken ülés folyamatát”. A második példa az anaglyph térhatást sugalló képmegjelenítési eljárásra épül, ennek tárgyiasúlt változata. Azt a hatást adja mintha a tárgy egy fehér- fekete fotón lenne, ahol a háromdimenziós hatást a vörös- kék árnyalatok segítségével egy színezett szemüvegen keresztül látnánk. Itt is fizikai valójában van jelen a kiválasztott, használati tárgy, de anaglyph- jellegű megjelenítéssel veszít funkciót betöltő térbeli jellegéből. A harmadik példa a szilárd anyagától, stabilitásától megfosztott ülőtárgyat mutat, a néző járószintje fölé függesztve. Igy a szék inkább mint foglom tárgyiasúlt eleme van jelen. Az élénk sárga szinű vászonból megjelenített tárgy, a szerző meglátása szerínt „ színével és technikai megoldásán keresztűl, mint entitás jelenik meg, személyiségéből kiolvashatjuk az önmagából kifordúlt állapotát, ugyanakkor felemelkedettségét is.”

      A természetes fénytől elzárt, mesterséges fénnyel megvilágított székek, a gondolatébresztő lényegük mellett mély esztétikai élményben is részesítik a közöttük bolyongó szemlélődő embert. Mindez a kíserletező erdélyi fiatal alkotók műhelyének szeleteként tárul fel.

Sántha Imre Géza
in: Erdélyi művészet, 2009. X. évfolyam 3. szám (34.)